vajon hogyan csináljon kedvet az ember másoknak egy olyan könyv elolvasásához, ami saját maga számára is kiakasztó? 
örülök, hogy az író regényeit ilyen sorrendben olvastam, vagyis hogy A szél árnyékával kezdtem, mert lehet, hogy az Angyali játszma után nem álltam volna neki.

a könyv három nagy részre tagolódik, az elsőt olvasva teljesen belelkesedtem, megállapítottam, hogy sokkal jobban tetszik ez, mint A szél árnyéka, és örültem magamnak nagyon. aztán kicsit unatkozni kezdtem, a végére meg már azt sem tudtam, mi van. mintha Zafón direkt ki akart volna cseszni az olvasóival, vagy csak szimplán szórakozna velünk, én nem tudom.
na de első körben azért nézzük meg nagyvonalakban, hogyan is van ez a történet.

David Martínt egy kissé szerencsétlen fiatal újságírónak ismerjük meg, akiből hirtelen híres krimiíró lesz. azonban a nagy siker közepette kiderül, hogy súlyos beteg, iszonyatos fejfájásai vannak, ami nem hagyja dolgozni. ekkor felkeresi egy Andreas Corelli nevű félelmetes-titokzatos férfi, aki rengeteg pénzt ajánl azért, ha Martín ír neki egy könyvet. mindeközben a fiú beköltözik a "tornyos házba", persze ettől mindenki óva inti, mert hogy mennyi rejtélyes dolog és szörnyűség történt már ott. nos, rejtélyes dolgok továbbra is történnek Martínnal, de hát tudjuk, hogy erre megy ki a játék. az író addig gubancolja a szálakat, hogy a végére már a kedvünk is elmegy attól, hogy kibogozzuk azokat. közben még bonyolítja a történetet Cristina, akibe Martín reménytelenül szerelmes.

az a baj, hogy ez egy rohadt jó könyv lehetne, ha nem lenne olyan vége, amilyen. lehet, hogy mások épp azt értékelik benne, ami nekem tetszett, de ez már tényleg az a kategória, mikor odavágnád a könyvet valamihez, mert úgy érzed, átvertek, hülyének néznek. szeretem, mikor egy könyv nem hagy nyugodni, és folyton azon jár az agyam, de ezzel kapcsolatban azt éreztem, hogy nem éri meg a fáradságot, hogy én itt most nekiálljak kibogozni mindent. 

azért volt benne meglepi is, összekapcsolódás A szél árnyékával, na mondjuk a végén ezt élveztem, hogy erre legalább rájöttem :)